BEMUTATKOZIK: MARKOVICS LÁSZLÓ

A DAK Acél Dunaújváros Gorillaz újabb rutinos tagját kérdeztük, aki a támadófal egyik oszlopa immár egy évtizede. Nem véletlenül érdemelte ki teljesítményével, elkötelezettségével, hogy ő vezetheti a csapatot a pályára zászlóvivőként a mérkőzések előtt.

– Mióta vagy a csapatban?

2007 nyarán egy régi kiválóságunk, Tóth-Pál Jani szolt, hogy alakult egy amerikai foci csapat és nincs-e kedvem csatlakozni. Kis hezitálás után még abban az évben decemberben ez megtörtént.

Ahogy több más csapattársam, régebben én is birkóztam és belekóstóltam az ökölvívás világába is

– Hogy élted meg az itt töltött időszakot, miért szeretsz a Gorillákhoz tartozni?

Küzdelmes éveket tudhatunk magunk mögött és nagyon jó érzés egy olyan csapat tagjának lenni, ami a nehézségek ellenére is talpon tud maradni. Jó dolog, hogy a kemény edzések alatt is családias hangulat uralkodik nálunk.

– Milyen poszton játszol?

Támadó falember vagyok, jelenleg a bal oldali tackle. Az egyetlen ember az offensben aki minden poszton kiprobálhatta magát a fal tagjaként, ugyanis játszottam már guardot és centert is.


– Legemlékezetesebb pillanataid, teljesítményed?

A három bajnoki aranyunk és két ezüstünk szerintem önmagáért beszél. Ezek a legemlékezetesebbek.

Legjobb teljesítmény ? Ha a mesterünk azt mondja „nice job”!

– A HFL-be lépés nagy dolog a csapatnál, mit vársz a szezontól, melyik összecsapást várod a legjobban?

Tisztes helytállást minden meccsen és küzdeni az utolsó percig. Minden csatát egyforma izgalommal várok. Úgy gondolom minden yardért meg kell majd küzdenünk.

– Valamilyen vicces momentum, amire szívesen emlékszel vissza?

Guard poszton játszottam akkoriban. Sietve álltunk neki egy playnek és az irányítónk mögöttem, tőlem várta a snapet és úgy szóltunk rá, hogy rossz helyen ácsorog, onnan sok mindent nem várhat.

You May Also Like