APA ÉS FIA: KÉT DOBOS EGY CSAPATBAN

A Komló ellen 3-0-ra megnyert mérkőzés után a vezetőedző Dobos Barnával és fiával, a hétről hétre remekül játszó és gólokat szerző Dobos Áronnal beszélgettünk, mintegy a találkozót értékelve.

barna

– Az első félidő számos helyzet után 0-0-ra zárult. Miért sikerült ilyen szépen feljönni a másodikban?

Dobos Barna: – Azzal, hogy folyamatosan kell a játékot játszani, megpróbálni helyzeteket kialakítani, amihez türelem is kell. A vezető gólt akár a második félidőben is meglehet szerezni. Így történt és a játékrész elején lőtt gólokkal hozzájárultunk a nagyobb arányú győzelmünk eléréséhez.

– Nagyon szépen, stílusosan, jól rajzolt akciókkal játszottatok. Ez a közönségnek szólt?

Igen, szeretnénk kiszolgálni a nézőinket. Az eddigi mérkőzéseinken is érezhetted ezt a filozófiát a játékunkban, amire már régóta törekedünk. Már az első generációnál, a Böőr Zoliékkal is ezt próbáltuk játszani, ahogy most is.

– A csapat nagyon jó, a harmadik helyen áll a tabellán. Egy sor fiatal játékossal. Ez lesz a fejlődés iránya?

Ennek komoly okai vannak, de örülök annak, hogy vannak tapasztaltabb játékosaink is. Ebben a sorban említhetjük a visszatérő Csehi Tomit, az ide igazolt Páles Tomit, és Vaszócsik Viktort is régi ismerősnek mondhatják a szurkolók. Ők a rutinosabb vázhoz tartoznak. Nagyon nagy örömünk, hogy megpróbálnak a fiataloknak segíteni a minél jobb teljesítményük elérésében és ezzel a jövő csapatának építésében.

– Lesz még az őszi szezonban olyan ellenfél, aki zavarba hozhat benneteket?

– Még mindenki zavarba hozhat bennünket. Ez egy csapatépítés, amit az idei nyáron kezdtünk el. Bízunk benne, hogy rövid időn belül (és ezalatt pár évet képzelünk el) újra a másodosztályba kerülhetünk. Ehhez nagyon sokat kell tennünk. Sajnos a gazdasági lehetőségeink szerények. Ha a csapatok költségvetése döntené el a tabellán betöltött helyeket, akkor bőven a tízedik hely alatt kellene állnunk. Ezzel a helyzettel eddig is dacoltunk, ahogy a jövőben is megpróbáljuk ugyanezt tenni. Olyan emberekkel szeretnénk dolgozni, akik profi labdarúgók akarnak lenni a jövőben. Látható módon sok olyan fiatal játékosunk van, aki erre vágyik. Reméljük, hogy ezt a lehetőséget itt nálunk fogja megtalálni!

dobos-aron

Dobos Áron a 16 éves és csupán 10. osztályos gólvágó, szombaton is remek karmestere volt a DPASE csapatának.

– Tizenhat évesen fölveszed a harcot a pályán a mindenféle korosztályú és súlycsoportú játékosokkal szemben. Nehéz feladat?

– Az elején egy kicsit szokatlan volt, hiszen fel kellett venni a ritmust a felnőtt mezőnnyel. De, úgy érzem, hogy mostanra teljesen sikerült belerázódnom az NB III-as mezőnybe.

– Egy harminc kilóval súlyosabb játékost megbőrözni, vagy más módon kicselezni, komoly siker lehet.

– Így van. Minden meccsen szeretnék minél jobb és látványosabb teljesítményt nyújtani és ezzel a csapatomat segíteni a céljaink elérésében. Szeretnék meccsről-meccsre jobban játszani és folyamatosan fejlődni.

– Gondolom a csapattársaidnak az elején meglepő volt a te a pályán bemutatott, az egy-két korosztállyal idősebb játékosokra jellemző korszerű látásmódod! Mennyire ment gyorsan ez a beilleszkedés?

– Szerencsére nagyon hamar sikerült. Nyilvánvalóan az idősebb játékosok sokkal könnyebben elfogadnak, ha megfelelő a teljesítményed.

– Az első félidőben már három-négy gólt is beírhattunk volna a nevetek mellé. Hajszálon múlott. Mi volt az oka, hogy nem sikerült góllal befejezni az akciókat?

– Szabadrúgásokból, vagy szögletekből érhettünk volna el gólt, vagy gólokat, de sajnos ezek nem jöttek össze. A második félidőben viszont sikerült.

– Mi történt a szünetben? A Mester nagyon keményen megfenyegetett benneteket?

– Nyilvánvalóan volt egy eligazítás a félidőben és utána megpróbáltunk rátenni egy lapáttal. Szerencsére működött a tervünk.

– A közmondás szerint „evés közben jön meg az étvágy”. Ilyen szép győzelem után mi jár az eszetekben?

– Nyilvánvalóan én, mint játékos minden mérkőzésen nyerni szeretnék. És, ha ez így történik, az feljutással párosulhat. Természetesen költségvetésben és játékerőben is vannak nálunk erősebb csapatok is, viszont úgy érzem, hogy a csapategységünk nagyszerű és ezzel fel tudjuk venni a versenyt. Ezt a Szigetszentmiklós és a Fradi ellen is megmutattunk.

– A mérkőzés után hatalmas üdvrivalgást hallottunk az öltözőből. Ez egy szokványos szertartás, vagy szívből jön?

– Úgy érzem, hogy minden győzelem után szívből jön. Ez a dolgunk, ezért küzdünk hétről-hétre!

You May Also Like